Ma délután az édesanyákat és nagymamákat köszöntötték óvodásaink és alsó tagozatos diákjaink.
Az édesanya a család lelke, s egyben az egyik legcsodálatosabb tagja. Sokszor ő tartja össze a családot, szívét-lelkét kiteszi családja boldogságáért. Ő egy olyan különleges lény, aki erején felül segíti a gyermekeit, és mindent megtesz a boldogulásukért. Mindenre jutnia kell az idejéből, így sokszor elfárad, de csodálatos módon mégsem panaszkodik. Még a legnehezebb perceiben is tartogat egy mosolyt a szeretteinek, mindig mellettük áll, ha azok támaszra szorulnak.
Azért szorítják már a kisgyerekek is olyan hevesen édesanyáik kezét, és azért bújnak hozzájuk olyan gyakran, mert ők is érzik, hogy náluk mindig oltalmat találnak. Mégis oly ritkán köszönjük meg nekik az értünk hozott áldozatokat. Sokszor természetesnek vesszük, hogy mellettünk vannak, holott sohasem tudhatjuk, mennyi alkalmunk lesz még arra, hogy kimutassuk nekik a hálánkat mindazért, amit értünk tettek.
Bár minden meghitt szó, minden virág kevés cserébe azért, amit az édesanyák tesznek gyermekükért, mi mégis fejezzük ki nekik naponta hálánkat, nagyrabecsülésünket, tiszteletünket és főképp szeretetünket. Hála, szeretet, köszönet – ez a három szó melengette ma a drága anyai szívet.
ISTEN ÁLDJA ÉS ÉLTESSE AZ ÉDESANYÁKAT!